Egyre inkább megerősödik bennem a hit, hogy jól döntöttem, amikor múlt héten korosodó, betegeskedő notebookomat alu MacBookra cseréltem. Nem volt egy olcsó dolog, s nem voltam biztos döntésem helyességében, de ahogy egyre több mindent megtanulok kezelni, úgy egyre barátságosabbnak tűnik a rendszer. És Obama is most vett kettőt. McCain helyett MacBook.
Most olvastam például, hogy amerikában 19 olyan állam van, ahol 10% feletti az Apple részesedése, s ebből 16ban Obama nyert. Akinek kampánya sikeresen megszólította a fiatalokat, hisz ennyi fiatal szavazó évtizedek óta nem volt: szerepelt itt, szerepelt ott, fél órás műsoridőt vett három nagy csatornánk, blogolt, myspace és facebook oldalt üzemeltet, twitterezik, majd győzelme után megigérte a kiskutyát gyerekeinek. Lehet őt nem szeretni?
Komolyra fordítva a szót, ez a Mac valami zseniális. Két kilós súlya miatt szinte bárhol lehet nézni, akár reggelizés közben, ölben tartva, stb. Egeret akartam venni hozzá, de az XMS-ben azt mondták, teljesen felesleges az új trackpad mellett, s teljesen igazuk lett. Az ugyanis négy ujjamat is tudja kezelni, s ezért olyan kombinációkat sikerült felfedeznem, amikre nem is számítottam: 2 ujjal pl. tekerek előre-hátra a filmben, hangosítom, halkítom, egyik ujjamat lerakva tudok a másikkal alakzatokat mozgatni, átpakolgatni. Ha képet nézek, két ujjal zoomolok, egyiket lerakva, másikat forgatva a kép is forog a középpontja körül. Három ujjal alt+tabolok, áthelyezem az ablakot, néggyel telepakolom a képernyőt a futó programok ablakjaival, vagy akár kiüríthetem azt. És ezzel gondolom még nem ért véget a dolog. Brutális felbontású a képernyő, két filmet kényelmesen megnézek vezetékes áram nélkül, 4000 képes galériámat 3 óra alatt felcimkéztem és elrendezgettem, csak ajánlani tudom mindenkinek!
Ennek örömére kedvenceim közé két kiváló oldal kerül fel: beszéljük.mac és az appleblog.
