Egy kicsit meredekebb vizekre eveznék a blogban, az elmúlt hetek társadalmi, politikai eseményeit elemezném politikai szempontból. Igyekszem semleges maradni, s csak az okokat, várható következményeket vizsgálni.
Nyilvánvaló számomra, hogy a mostani helyzet nem az amerikai hitelválság kizárólagos következménye, s ha az nincs, a dolgok előbb-utóbb ugyanúgy bekövetkeztek volna hazánkban, köszönhetően az elmúlt lassan 20 év felelőtlen magatartásának (ezen belül is a Bokros csomag utáni politikai döntéseknek). Lehet nevesíteni a személyeket, akik ebben érintettek voltak, de mivel gyakorlatilag mindenkit fel lehetne sorolni, ezért teljesen felesleges. Az ezredforduló éveiben még nem látszottak a problémák, egy biztos alap (Bokros-csomag) eredményeit lehetett elkölteni, majd 2000-től a beáramló hihetetlen mennyiségű külföldi tőke (FDI) is segített elkendőzni a problémákat. Aztán jött 2002, a 100 napos program, amely kivégezte az országot. A hirtelen közalkalmazotti emelés nagyon szép dolog volt, biztos sok szavazatot is szerzett, de arra, hogy ennek a költségeit kitermeljük, 3-4 évre volt szükség. Ehelyett egy adócsökkentés talán jobb lett volna, hisz akkor még meg lehetett tenni.
Kivételesen nem mentünk szembe a világgal: ezek a trendek, az eladósodás, a hitelből vásárlás szinte mindenhol megfigyelhetőek, s világszinten éppen ez a növekedés alapja, hiszen a fogyasztáshoz szükséges árukat meg kell termelni, hogy a termelők még többet fogyaszthassanak, ördögi körbe kerülünk tehát ezzel.
Az MSZP is felismerte, hogy a program nem volt a legnépszerűbb, s vezéráldozattal 2006-ban is kormányon maradhatott. (Ugyanezt eljátszották az egészségügyi miniszterekkel is, valaki meglépte a nehéz lépéseket majd bedöntötték, s jött más, aki mutogathatott vissza, ez bizony nem az ő hibája...) Aztán, amikor a hatalmat megtartották, elkezdtek politizálni. Jött az öszödi beszéd, majd az ennek ellentételezéseként elvesztett önkormányzati háború, aztán a botrányok szépen egymás után. Mindez lezajlott 2006-ban, kicsit áthúzódott 2007-re, aztán... elmúlt. A nép szinte el is felejtette, vagy már nem érdekelte. Kicsit meg is lovagolták a helyzetet, nyilatkozgattak, magyarázkodtak, a vége pedig az lett, hogy amikor igazán fontos lesz a jó szereplés, már senkit nem fog érdekelni az ominózus beszéd. Eközben a kormányzó párt egyszer sem próbálkozott a Fidesz betámadásával, s ennek még nagyon fontos következményei lehetnek 2010-ben.
Érzésem szerint ugyanis 2005 és 2007 között a legnagyobb ellenzéki párt elkapkodta a dolgokat, mindent ráborított az MSZP-re, minden puskaporát ellőtte. Pedig jön az EP választás (ami ugye elvileg nem a pártokról szól), majd 2010, s ha beigazolódnak sejtéseim, addigra már semmilyen támadható felület nem marad a Fidesz számára. Kicsit úgy érzem, hogy ezek a műbalhék bizony szándékosan kerültek nyilvánosságra.
Kicsit párhuzamot vonva olvasási élményeimmel az a helyzet jut eszembe, amikor Batman felteszi a költői kérdést: vajon miért fest egy sárga denevért oda, ahol a legvastagabb a páncélja?
Természetesen eközben ment a négy éves kampány: látszatmegszorításokkal, Gyurcsány-csomaggal épp annyit húztak-eresztettek, hogy az még komolyabb következmények nélkül beadható legyen. Egy valamire nem számítottak - számíthattak -, az pedig az, hogy ennek a felelőtlen gazdálkodásnak a tetőzése pont egybe fog esni egy világméretű tőzsdei pánikkal. Ennél jobb dolog pedig nem is jöhetett volna az MSZP számára.
Ez az egész ugyanis Gyurcsány Ferenc esőtánca: most - a következő 2-3 hónapban - lehet megnyerni a választást. Nem akkor, amikor az aktuális kampány lesz, hanem amikor az 55. percben be lehet lőni a ziccert. A jelenlegi helyzetet nem ismerve elég vakmerő vállalkozásnak tűnt ez: a támogatottság soha nem látott mélységekbe zuhant, még az SZDSZ is kihátrált a tényleges cselekvések mögül, az ellenzék pedig hülyébbnél hülyébb ötletekkel támadta őket.
Aztán minden megváltozott. Jött a válság, s táncoljferi-ből lett Ferenc, a hős. Aki kimegy tárgyalni, s olcsó hitelt szerez az országnak. Aki egyesíti az országot, nemzeti csúcsot hív össze, gazdasági csúcsot szervez. Akivel még Demján Sándor is egyetért. Aki egy délután alatt felhívja Merkel kancellárt, Gordon Brownt és Sarkozy-t. Aki mindent megtesz a nyugdíjasokért. (ez már tényleg kampány, ilyen marhaságot el sem tudok képzelni). Aki nem hagyja, hogy kirugják az embereket a munkahelyükről. Sorolhatnám napestig.
Eddig rendszerint amit mondott az MSZP, a Fidesz egyből az ellenkezőjét mondta, akármennyire hülyeség is volt ez. Most viszont nem lehet. Megpróbálkoztak egy lépjünk ki az unióból felkiáltással, de erre már immunis volt a nép. Nincs szükségünk az IMF keretre, mondták, de mindenki tudta, ez bizony nem így van. Mert az emberek azt látták, hogy az OTP részvények zuhannak, emelkedik a kamat, a törlesztőrészlet. Évekig jól ment a riogatás, az ellentmondás, hiszen a rossz hírt hétszer jobban megjegyzik az emberek, mint a jót. Most viszont új helyzet van: vagy beállsz a sorban, próbálsz segíteni, vagy kiröhögnek. Ezt pedig nehéz eladni.
Elfogyott tehát a muníció, a segítségnyújtás már nem hiteles (mi is felhívtuk ám Merkel kancellárt, nekünk is megvan a száma!), s a háttérben retteghetnek attól, hogy vajon milyen fegyverei vannak az MSZP-nek? Erről gyanusan hallgatnak, nincs még rá szükség.
Közben pedig a gazdaság kiheverte a 100 napos programot, most könnyűszerrel rendberakható a költségvetés, jövőre jöhet az ERM, s az uniós csatlakozás után az MSZP írhatja alá az euro bevezetését is. Ez pedig bekerül a történelemkönyvekbe...
