Ha a hír tényleg igaz, Magyarország egyik legpofátlanabb csalásának lehetünk szem- és fültanúi a napokban. A hírt a napi sajtófigyelőben kaptam, először jót röhögtem, aztán elgondolkodtam, hogyan lehet. Pár sort idéznék is:
A Siemens Zrt. ajánlatot tett a társasággal szemben fennálló 1,9 milliárd forintos követelés megvásárlására. A Népszabadság úgy tudja, a Siemens 50 millió forintot kínált a követelésért, amelyre két másik társaság is pályázik...
Ez a gyakorlatban egyébként egy működő fogás, pl. a parkolócégek is gyakran eladják a behajthatatlan tételeket töredékáron az ezzel foglalkozó cégeknek, pl. az Intrumnak, akik minden ezközt bevetnek, hogy megkapják a pénzt. Jellemzően töredékáron értékesítik az amúgy könyvelésben leírt behajthatatlan adósságot, s így minden fél jól jár. Ez eddig rendben is van. De mi van akkor, ha én nem fizetem ki a számlámat az étteremben (mondjuk 1900 forint értékben), perre megyünk, majd közlöm a tulajjal, hogy 50 forintért átvállalom a tartozást, s behajtom magamtól. Elég abszurd, nem? A cikk nem ér véget.
Az ügy hátterében a német érdekeltségű vállalat és a korában SATeLIT néven ismert tévécsatornát működtető Tvegy Zrt.-t vezető Farkas Imre közötti vita áll. A Siemens még 2000-ben kötött támogatói szerződést a tévés céggel, ám később elmérgesedett a viszony. A jogi eljárások során a Tvegy tönkrement, felszámolás indult ellene. "Meglehetősen furcsa helyzet állna elő azzal, ha a Siemens valóban megvásárolná a követelést, mivel a cég azt nem tartja jogosnak" - mondta Farkas.
A cég tehát nem ismeri el, hogy tartozna (s ezzel tönkretett egy céget), de örömmel behajtja saját magán. Veszteni valója nincsen, hiszen ha megpróbálna peren kívül megegyezni a céggel, az legalább 1 milliárdba fájna, ha végigmenne a per, akkor 2-2,5-be a kamatokkal együtt (ugye a jegybanki alapkamat duplája ilyenkor + a perköltség), nem marad hát más hátra, minthogy megfűzi a felszámolóbiztost.
A cég első embere szerint ez teljesen logikus lépés: a cég pénzügyi zárása miatt tettek ajánlatot a követelésre, vagyis azért, hogy eldöntsék, mekkora céltartalékot képezzenek az ügy kapcsán. Kérdem én, minek kell céltartalék, ha nem jogos a tartozás?
Könyvelésileg is érdekes a dolog. Van egyszer szállítói tartozásként 1,9 milliárd a könyvelésben. A Siemens megveszi a követelést, így képez magának rendkívüli kiadást, majd kifizeti saját magának a tartozást, mondjuk 100 millió forintért (rendkívüli bevétel az egyik oldalon, rendkívüli kiadás a másikon), ez az üzemi eredményben nem is látszik meg, s csak az EBIT és a mérleg szerinti csökken 50 millióval. A mérlegben viszont a kötelezettségek közel két milliárddal csökkennek, ami rendkívüli módon javítja a cég mutatóit. Mindenki boldog, kivéve a tönkrement cég.
A végén azért egy örömhírrel is szolgálhatok:
A Népszabadság szerint nem a Siemens ajánlata a legkedvezőbb.
Azért, ha a példában szereplő Intrum veszi meg a követelést, azzal a Siemens nem fog ilyen könnyen megállapodni.
