Dupla VB-selejtezőn vagyunk túl, felemás érzésekkel. Szombaton egy borzasztó kezdést láthattunk, majd egy tűrhető második félidővel kivégeztük Albániát, köszönhetően Torginak és Juhász Rolinak (aki Huszti mellett jelenleg a legkiemelkedőbb magyar futballista), majd jött a Málta elleni mérkőzés, ahol egy borzasztó kezdést láthattunk, majd .... semmit. A két főszereplő ismét Torgi és Juhász Roli volt, utóbbi ráadásul már 3 pontot összehozott a kanadai táblázaton, s lényegében hetet a rendesen.
Élünk, mint Marci Hevesen. Sikerült az, ami a magyar válogatottnak emberemlékezet óta nem sikerült: nyertünk zsinórban kétszer, úgy, hogy közben az esélyesség terhét leküzdöttük. Közel 25.000-en voltak az első mérkőzésen a Puskásban, ahová bejutni nem volt egyszerű. Én szűk családi körben néztem a mérkőzést, de az első félidő után már a sírógörcs kerülgetett, s megköszöntem magamnak, hogy nem mentem fel a mérkőzésre. Aztán eljött a félidő, s a szünetben futballőrült ufók szállhatták meg a játékosoka, hisz egy teljesen más csapatot láttunk megérkezni az öltözőből. Parádés támadásokat vezettünk, lőttünk két gólt, ráadásul azt se feledjük, hogy irtózatos mázlink is volt, az ellenfél ugyanis kétszer is a kapufát találta el, s az évek óta klubjában pályára nem lépő Fülöp kapus is megbízhatóan védett.
A második mérkőzés miatt a már korábban említett ufók nem utaztak el Máltára, s ez meg is látszott a teljesítményen. Bár az első percekben Torgi kihagyott egy hatalmas helyzetet, a csapat mégis úgy érezhette, hogy fontosabb lesz klubjában helytállni hétvégén, ezért tartalék módba kapcsolt szinte minden játékos, s reménykedett, hogy valahogy csak bekotrunk egy gólt. Sikerült is, hiszen jött Sanyi, s zsinórban második mérkőzésén is eredményes volt.
Megfigyelhettük, hogy a válogatott végre megtanult pár ú.n. begyakorolt figurát, hisz a gól előtt két perccel egy ugyanilyen helyzettel próbálkoztak. Ez pedig hatalmas előrelépés Lothar vagy Pali bácsi csapataihoz képest, hiszen Erwin mester felismerte, amit a korábbi magyar edzők még nem: a játék annyira felgyorsult, megváltozott, hogy a csapatnak a legnagyobb esélye a rögzített szituációkból van a gólszerzésre. Nagyon jól működik a Huszti-Juhász-Torgi trió, a jövőben is ezt kell erőltetni.
Kb. ezek a gondolatok jártak a fejemben a gól utáni két percben, ahelyett, hogy a mérkőzést figyeltem volna, hiszen nem sokkal később elszállt a kép. A hírek szerint a máltai közvetítőkocsiban kiégett az uplink kábel (ennyire nem értek hozzá, csak olvastam a közleményt), s a nagyon keményen dolgozó máltai kollégáknak a következő 70 percben nem sikerült megjavítani, így rádiós módon közvetítve tudhattuk meg, hogy az egész második félidőben semmi nem történt a mi oldalunkon. Volt két máltai helyzet és az utolsó percben a kapus is feljött fejelni, szerencsére megúsztuk kapott gól nélkül a 95 percet. Ami annyit jelent, hogy 4 meccsből 3-on nem kaptunk gólt, s csak a svédeknek sikerült bevenni a kapunkat.
Közben olvasom, hogy a Portugálok 0-0-t játszottak Albániával, s így másodikak vagyunk a csoportban, s ha a tavaszi hat pontot is behúzzuk, van esélyünk a harmadik hely megszerzésére. De szép is lenne, ha az EB-re már csak két erősebb csapatot kellene kifogni.
Málta így gyakorlatilag bebiztosította 6. helyét a csoportban, 4 meccs 0 pont 0 lőtt gól a statisztikája, Albánia viszont még elvehet pár pontot a többi nagyobb csapattól, s ez bizony nekünk segíthet.
Egyetlen egy probléma van, az idegenbeli visszavágón Juhász Roli nem játszhat. Ez pedig baljós előjel.
