Az előző rész tartalmából: A dotcom lufi kipukkanása után az amerikai gazdaság magára talált, sikerült növekvő pályára állnia. Makro szinten természetesen ehhez hozzájárult az Afganisztáni és Iraki hadviselés is, hisz sikerült ellőni a felesleges töltényeket, új eszközöket, muníciót kellett gyártani. Mikro szinten a magánszemélyek minden szabad pénzüket ingatlanba fektették, hiszen csak a hitelkamatokat fizetve, az ingatlan értékének növekedéséből hatalmas bevételre tehettek szert.
Mindez fényesen ment, s jót tett a gazdaság egészének. Nyereségesek voltak a bankok, folyamatosan nőtt az építőipar, sok ember szépen megélt belőle... 2006-ot írunk, s az ország egy hatalmas szakadék felé száguld...
Természetesen sokan tisztában vannak a problémákkal, de a bankok hatalma sokáig elér, s így ezek a kétkedők elhalkulnak. A sok hitelnek, a mesterségesen növelt keresletnek köszönhetően az ország importra szorul, s a dollár elértéktelenedik. Ez komoly problémát jelent. (az 1.55-ös USD/EUR árfolyam nagyot változott, hiszen most már 1.28 alatt van)
A probléma akkor kezdődik, amikor a jegybanki alapkamat szép lassan elkezd emelkedni, s ezért egy kis visszaesés következik be az ingatlanok iránti keresletben, az árak csökkennek. A magas kamatok miatt egyre nehezebb fizetni a meglévő hiteleket (nálunk is hasonlóak figyelhetőek meg egy-egy kamatemelés után, viszont az Egyesült Államokban a 2000-es évek elejéig nem volt túl gyakori a változó kamatozású hitel! (ARM)). Éppen ezért feltűnő méreteket ölt a bedőlt és a késedelmes hitelek száma. A legérdekesebb pedig az, hogy a sok bedőlés területileg jelentkezik, az országos átlagból kiemelkedik Texas és Chicago, ahol 30% feletti a késedelmes hitelek aránya. 2007-re kb. 5 millió háztulajdonos késik a hitelével. Sok cég, befektetési intézmény is ingatlanba fektet, s ahogy a pánik elhatalmasodik, mindenki meg akar szabadulni a 2. vagy épp 3.-4. ingatlanától, mellyel tovább csökkenti az árakat.
A legrosszabb mégsem ez, hanem a banki oldal.
John Smith 2002-ben felvette a 100.000 dolláros hitelt a 120.000 dollár értékű házára. I-O ARM-et kötött, 2007-ig tehát csak a kamatot fizeti, hogy akkor majd eladja, s az eladási árból visszafizeti a tőkét (amit addig egyáltalán nem fizetett), s zsebrerak 30.000 dollárt. Két-három évvel később már 150.000-et ér a ház, Johnny S. pedig dörzsöli a markát. A hitelközvetítő pedig rábeszéli egy 50.000 dolláros hitelre, mely az önrész lesz a befektetési szempontból vásárolt házára, melynek értéke szintén 150.000. Tehát most úgy áll, hogy van két háza, összesen 300.000 dollár értékben, valamint hitele 250.000 dollárért. 2006-ban azonban elkezd esni az ingatlanok értéke, s pillanatok alatt leesik 100.000 dollárra mindkét ház ára, így JS elvesztette a hitelek kamatát (250.000 dollár 5%-a 12.500 dollár évente!), valamint 50.000 dollárt, összesen kb. fél éves keresetét. Mivel fizetni nem tud, késedelmes lesz a hitel, a bank pedig piaci ár alatt kénytelen eladni a forróvá váló ingatlant. Most szorozzuk meg ezt 5 millióval. (kb. ennyi embert érintett).
Az ingatlanpiaci boommal párhuzamosan a bankok kapzsisága is folyamatosan emelkedik: a legbiztosabb, jól fedezett hiteleiket eladják viszontbiztosítóknak, egy úgynevezett CDS (Credit Default Swap) ügylet keretein belül. Ez azt jelenti, hogy a bank fizet a viszontbiztosítónak (AIG például) évente X összeget fizet azért, hogyha bedőlne az ügylet, a szerződő fél visszakapja az ellenértéket. Ha pedig nem dől be, akkor a bank kifizetett egy csomó pénzt a partnerének a semmiért. Ezzel nyugalmi helyzetben a viszontbiztosító zsírosra keresi magát, viszont amikor tömegesen kezdenek bedőlni a hitelek, pillanatok alatt elveszti pénzét. Persze CDS-t nem csak hitelviszontbiztosításra kötnek, hanem gyakorlatilag mindenre, a csúcson, 2007-ben 47 trillió dollárnyi állomány volt, ami a 7,1 trillió dollárnyi (7 100 milliárd USD) jelzáloghitel majdnem hétszerese, tehát nem lehet azt mondani, hogy a hitelek bedőlése miatt alakult ki a CDS hurrikán, de köze volt hozzá.
(Érdekesség:A Lehman Brothers csődje utáni CDS elszámolás november első hetében várható, kb 100-400 milliárd dollár cserélhet gazdát).
Ezek után a behajthatatlan hitelekkel bővített portfolio értéke eltűnik, fizetni kell a CDS-ek után, a részvényárak esnek, s a bankok elkezdenek bedőlni...
Egy kérdés marad hátra: Ki a felelős?
- A hitelfelvevők, akik még nyaralni is hitelből mennek? (nálunk is ez a helyzet!)
- A hitelezők, akik mindenkinek hitelt adnak válogatás nélkül?
- A spekulánsok a piacon? (akik bankrészvényeket shortolnak, CDS-t kötnek a hitelekre?)
- A fedezetszámítási gyakorlat, hogy az ingatlan értékénél is több pénzt adnak ki hitelben?
- A hitelközvetítők, akik csak a saját profitjukat nézik?
- A kormány, aki nem szabályozza megfelelően a piacot?
