Eredetileg a Pénz nem minden címmel futott volna a bejegyzés, de aztán megnéztem még egyszer az album címét, s rájöttem, ők már sokkal jobbat találtak. A Kaier Chiefs új albumát veszem górcső alá, amely pár hete jelent meg, s nagy várakozással hallgattam meg! Bár ne tettem volna...
Egy illúzióval ugyanis kevesebb maradt. A második album után alig vártam, hogy nyáron a Szigeten elmehessek a koncertjükre, ami sajnos nem sikerült. Maradt a várakozás az új albumra, hisz amely együttes olyan számokat ír, mint a Highroyds vagy a Boxing Champ, minden tisztelet megérdemel.
Második albumukat nagy siker övezte, Ruby című számuk az angol és az amerikai listán is dobogóra állhatott, nem volt kérdés a gyors folytatás. Másfél évet kellett várni az új albumra - emiatt egyébként amerikai turnéjukat is lemondták a felénél, mert szerettek volna inkább dalokat írni -, s sikerülkre felfigyelt Mark Ronson is, aki producerként jegyzi az új albumot. Ebből következik a legnagyobb probléma is: divatos amerikai módszerrel sikerült vendégelőadókat hívni, s a producerek biztosra mentek: mindent újrahasznosítottak, ami sikeres volt korábban, így az első két album hangzásvilágát kapjuk - cserében viszont semmiféle újdonságot nem kapunk.
Lily Allen vokálozik a két legjobb számban, nagy publicitást adva az együttesnek. (Never Miss a Beat, Always happens like that), az előbbin a New Young Pony Club is besegít, Sway DaSafo pedig amerikai mintára elrontja a Half the truth-ot rapjével. David Arnold, a James Bond zeneszerzője szintén közreműködik.
"It's cool to know nothing" - énekelhetjük, s ha nem tudnánk, hogy van új album, boldogan tekinthetnénk vissza a leeds-i együttes munkásságára.
Összességében az album nem rossz, kisérletezésnek, újdonságnak nyoma nincs, kapunk 2 nagyon jó és két szolidan jó számot, a többi pedig tényleg csak töltelék. Az egész albumot ezért megvenni felesleges. Értékelés: 5/10
Trackről-trackre az értékelés:
Spanish Metal: eredeti, szokatlan stílusú szám, az egyik legmegnyerőbb az albumon. El tudom képzelni, hogy ez az egyetlen szám, ahol szabad kezet kaptak.
Never Miss a Beat: az album legjobb száma! Erős Franz Ferdinand utánérzés (amikor berakta az iPhone, először azt hittem az szól, meg is néztem, mi ez).
Like too much: egy könnyedd, élvezhető szám, de mintha már legalább 3-4x hallottuk volna más címeken.
You want history: Dallamos, jó kis Kaier Chiefs szám, kár, hogy nem eredeti.
Can't say what I mean: talán a leggyengébb szám.
Good Days Bad Days: semmi eredeti, de háttérzenének hallgatható
Tomato in the rain: már az első akkordoknál érezhető, hogy ezt is kölcsönvették valahonnan, s ez az érzés nem múlik.
Half the Truth: Már nem győzöm ismételni magam, ugyanakkor az egyik legélvezhetőbb számuk.
Always happens like that: szintén nagyszerű szám.
Addicted to Drugs: Az első album hangzásvilága, slágergyanús szám.
Remember You're a girl: egész jó lassú szám, de nem illik az albumra, megtöri annak a dinamikáját. B side dal.
