Két napja hallgatom a Killers új albumát, s nem tudom megunni. Brandon Flowers és csapata mesterművet alkotott. Számomra - bár holtversenyben - az Év albuma, de az évtizedes listán is az első ötben lenne.
10 track került fel az albumra, s a release tartalmaz két extrát is, mely csak bizonyos kiadásokon szerepel, s ebből az egyik a Spaceman single-re is felkerült, a Crippling Blow, amely ugyan az album tematikájába nem illik, de ettől függetlenül kiváló szám. Talán majd a Sawdust II-re felkerül.
Az első album, a Hot Fuss berobbant a köztudatba, egy hihetetlen pörgős, dance-rock album volt az együttes talán legismertebb slágerével, a Mr. Brightside-dal. (őket így ismertem meg: Marci barátom átküldte a számot, hogy érdemes meghallgatni). Szerepelt még néhány feledhetetlen szám, számomra a Somebody told me volt a kedvenc. A második album, a Sam's Town már kicsit másfajta zene volt: elment a kisérletezés, a rockosabb, lassabb számok irányába, s azt kell, hogy mondjam, szinte az összes számuk slágergyanús volt. Nagy részük sláger is lett. Az új albumra várva kiadtak egy B-track gyűjteményt két új számmal, ez volt a Sawdust, mely egy szerkezetileg nagyon szétesett, változó minőségű album volt, melyet nem lehetett kikapcsolni. Kedvencem a Dire Straits feldolgozás volt, mellyel elérték, hogy egy erősen közepes számból egy kiváló dalt írtak.
Nézzük tehát, mit is ad az új album: először is, a Killers visszatért az első album dance hangzásvilágához, amely - várakozásaimmal ellentétben - nem akkor probléma. A 10 track szinte egybe lett megírva, magas minőségen, szépen megszerkesztve, ez pedig még hallgathatóbbá teszi a művet. Két számot már kiadtak single-ként, s további kettőt élőben már előadtak, így az album 40%-át korábban is lehetett hallgatni. Persze ez a négy szám viszi a prímet, nagy jövőt jósolok mindegyiknek. (Human, Spaceman, ill. Losing Touch és Neon Tiger) Hozzájuk zárkóznak fel a kicsit újhullámos számok, pl. a Joyride, a Dustland fairytale és az I can't stay. Egész jó még a This is your life is, egyedül a 10. track nem jön be, ez a Good night, travel well címet viseli. Ez se rossz, de az elmúlt három album magasra tette a lécet. Ha pedig 10ből 8 szám ennyire jó, az már rossz album nem lehet.
Elsőre furcsa volt az album, annyira nem is tetszett - talán a hangulat miatt, talán, mert magasak voltak az elvárásaim - de aztán rájöttem, hogy ezt a művet bizony meg kell érteni, hiszen minden hallgatással egyre jobb lett. Nagyon komplex a zenei alap, s nem egyszerű ráhangolódni.
És persze ott vannak a szövegek, melyek kétségkívül az album legnagyobb erősségét jelentik. Itt ütközik ki Brandon zsenialitása, hisz minden zenéhez megtalálja a megfelelő - rendszerint elég komor - alaphangulatot, s hangjával mégis élvezetessé teszi. A Losing Touch mintha egy őrült, paranoiás ember utolsó segélykiáltása lenne. Consort me in my darkest hour / And tell me that you always hear my cries. A refrén pedig már-már a megadásról szól: ... You go run and tell your friends I'm losing touch. / Fill the night with stories, the legend grows / Of how you got lost. Persze az utolsó sorokban megcsillan a remény is. A Human hasonló témát dolgoz fel: azt vizsgálja, hogy mennyire maradtunk meg embernek ebben a világban. Ez a két szám lehet az album bevezetője, a következőkben a Killers már lázadozik a világ ellen.
Az album legjobb száma kétségkívül a Spaceman (van, aki ezen a blogon meglepődik a kijelentésen?), mely arról szól, hogy a főszereplőt elrabolják a földönkívüliek, s ennek nagyon örül, hisz hátrahagyhatja ezt a világot. Amikor felnyitják, már nem ennyire boldog, de kalandja során átértékeli életét. Felhívás ez, hogy törj ki az unalmas, megszokott, boldogtalan életedből, hisz ez csak a te fejedben létezik, rajtad múlik, mit kezdesz vele. Ehhez kapcsolódik a Neon Tiger is, mely arról szól, hogy nem szabad beolvadni, elszürkülni, beállni a sor végére. Nagyon hatásos és megindító szám, ahogy a neon tigrisnek mondja, ne hagyja, hogy megszelidítsék.
Az egész album egyfajta álom volt, egy utazás - a világűrbe, a sivatagba (Joyride), a múltba (Dustland Fairytale), de végül vissza kellett térni, be kellett látni, hogy ebben a világban élünk, s nincs kitörés.
I had a dream that I was falling, down
There's no next time, alone
A storm wastes its water on me
But my life was free
I guess it's the world that we live in
It's not too late for that
This is the world that we live in
And no, we can't go back
Az album végére megtörik ez a fajta lázadás, s a The World we Live in című számban foglalja össze a mondanivalót.
Bless your body, bless your soul
Pray for peace and self control
I gotta believe it's worth it
Without a victory,
I'm so sanctified and free
Well maybe I'm just mistaken
Lesson learned and the wheels keep turning
Összességében elmondható, hogy az album nagyon komolyan üzenetet hordoz, s ehhez megtalálták a megfelelő zenei eszközöket is, a Killers maradandót alkotott. 10/10 pont és egy hell yeah cimke a jutalmuk.
