Nem igazán értek egyet az idei döntéssel, de így van ez már jó pár éve (Figo, Cannavaro, Kaká). Nem én döntök, hanem a szakma, de azért megpróbálok én is összehozni egy listát. Legfontosabb természetesen a pályán nyújtott teljesítmény: egy erős csapatban könyebb jól futballozni, mint egy széteső, gyenge csapatot felrántani, s ott is tartani. A pályán elért teljesítmény mellett fontos a hazaszeretet: egy játékos bizony a válogatottban is szerepeljen jól. Ha pedig ez megvan, legyen példaképe a fiataloknak, éljen sportolóhoz méltó életet. Az idei győztes valahogy mindhárom kategóriában kiesik az élmezőnyből. (de az utolsó kettőben mindenképp).
A magyar "aranylabda" a legjobb helyre került: Hajnal Tamás szinte egyedül repítette a dobogó közelébe csapatát, a Karlsruhét, s ősszel új csapatában is átvette a vezérszerepet: szinte a Dortmund legjobbja lett pár hónap alatt. Örömmel jött haza, még sérülten is, hogy a válogatottban is helyt álljon: Torghi mellett ő volt a válogatott nagy ásza. Példamutató ember, botrányoktól nem hangos a sajtója, sok gyerek példaképe lehet. Készülhetne róla is dal.
Nemzetközi vizekre evezve számomra a legjobb öt között a helye Diegonak, a Werder és a brazil válogatott ászának: ő csak azért nem lehet ott ilyen szavazásokon, mert csapata nem elég jó. Mondhatni pocsék. Így pedig nem lehet díjakat nyerni. Minden évben megkörnyékezi az összes nagycsapat (főleg a Real), épp ezért dicséretes, hogy még nem váltott. Ötödik helyezés a jutalma.
Negyedik helyen kezdődik a spanyolinvázió: évekig klubhűségéről volt híres, majd elment címeket nyerni: rögtön a valaha volt legjobb újonc légiós lett, számolatlanul szórta a gólokat, s egyszerűen nem lehetett leállítani. Fernando Torres, a Kölyök már az Atleticoban is elismert játékos volt, igazán nagy klasszis pedig a Liverpoolban lett, ahol első évében 33 gólt szerzett. Jelenleg ők vezetik a bajnokságot, szerepelhet a BL-ben, remek spanyol edzője van, több nem is kell az első nem dobogós helyhez.
Iker Casillas az, aki a díjat soha sem fogja megnyerni, annak ellenére, hogy pár éve ő a világ legjobb kapusa. Czech, Buffon is jó, de nem olyan jók. Ráadásul egy szerény nyerek, aki már Európa bajnok is, klubhűége pedig magáért beszél. Sajnos rossz csapatban játszik, szerintem meg se becsülik eléggé, de azért Iker igazi sportember.
Szívem szerint holtversenyt hirdetnék, de komoly listán ennek helye nincs. A képzeletbeli 1000 pontos győztestől egy ponttal lemaradva, második helyre ért kedvenc focistám, Leo Messi. (Huhh, leírtam, sose hittem volna, hogy ez lehetséges. Gondolom innentől kezdve az első hely sokaknak nem lesz meglepetés). Amit a Barcával csinált, az emberfeletti, s a csapat nélküle sokszor csak szenvedett. Olimpiát is nyert, a csapat legjobbjaként, de sajnos az egyéni díjakról lemaradt. Szerénységét, sportemberi nagyságát jelzi, hogy ő kijelentette: Céronáldó jobban megérdemli a díjat, őt amúgy se hozza lázba: a Barcával elért címeket többre tartja. Igazi nagyság ő, s még van lehetősége pár aranylabda begyűjtésére a következő 10 évben.
Éééééssss jöjjön az első helyezett, a legnagyobb sportember, a focista, akit soha sem ismertek el igazán, aki szóba se került az ilyen szavazásokon...egészen a nyári EB-ig, ahol a győztes csapat eddig koronázatlan királyát, karmesterét, szívét, lelkét, agyát. Xavi Hernandezről van szó, aki még 30 éves sincs, s máris a Barca egyik legnagyobb ikonjaként emlegetik. Ő lett az EB legjobb játékosa, a szurkolók szeretik, s bár hívja az MU, kijelentette: más csapatban nem tudja elképzelni jövőjét.
