Ez az egész távhő dolog kezd egyre jobban felidegesíteni. Van egy idejét múlt, pazarló, felelőtlen rendszer, melyet távhőnek neveznek, s jó állatorvosi lóként megmutatja az ország összes gondját-baját.
A távfűtés ugyanis arról szól, hogy valahol a város szélén vagy épp onnan még messzebb van egy elavult erőmű, amely meleg vizet állít elő (gőzt) amit csöveken benyom a városba, amikor jónak látja. Ez az erőmű rendszerint a rendkívül környezetszennyező szén vagy faégetésű egység: itt Pécs környékén például minőségi fát égetnek, ugyanis mindenkinél többet fizetnek - közben tönkreteszik a bútor és parkettaipart. Ez a hő nagyrészt a környezetet melegíti, hisz míg Mohács irányából beér a városba, kb 50-60%-a elveszik. Marad tehát 40%. Ez megy keresztül a városon, a programba bevont összes lakáson: nem kérdez, befűt mindenhova.
Kezdődik a fűtési szezon szeptember környékén, s jönnek a balhék: miért nincs még távhő, ha mindenki fázik? Jön az első hideg, a lakás azonban túl meleg, mert szabályozni nagyon nem lehet: nyissuk ki az ablakokat, a kinti világra úgyis ráfér egy kis fűtés!
Aztán jön a november, költségvetési viták: a távhőtámogatás sohasem elég. Jön a december: nyilvánosak a jövő évi árak, persze túl drágák, jöjjön még egy kis támogatás, mert nem bírjuk fizetni! Abba persze nem gondol bele senki, hogy 1) a kifizetett díjak nagy része olyan szolgáltatásra megy el, amit nem kapnak meg, 2) a nem távfűtéses házakban, lakásokban élők ugyanúgy fizetnek - gyakorlatilag sokkal többet. A kérdés az, hogy nekik milyen jogon jár az állami támogatás?
Áprilisban már az a kérdés, minek megy a fűtés, ha már nincs rá szükség, minek kell a felesleges hőért fizetni? Aztán néhány nyugodt hónap, s jön újra a Szeptember. Ördögi kör.
Én az 1 933 000 versenyszférában dolgozó ember egyike gyakorlatilag egy teljes ember távhőjét befizetem adóként (lakásonként 4 emberrel számolva), 2001-ben 645.145 lakás volt bekapcsolva a távhő programba! Ők 1100 forintot kapnak az államtól - tőlem - havonta, azaz 13200, összesen 8 515 914 000 forint. Leosztom a 2.760.000 alkalmazott adójával, 3085 forintra jön ki fejenként. És ez csak a normatív támogatás, emelett innen-onnan (távhő cégek támogatásán, kialkudott alacsony beszállítói árakon) még kiegyensúlyozzák a magas árakat. (Számításaim szerint évi kb. 30 milliárd mehet el rá)
Most jött a hír, hogy 15%-kal csökken az ár, hisz a kellemes piaci fordulat mellett valahogy a szolgáltatónak is sikerült 10%-kal csökkentenie a költségeit. Ez jól hangzik, de számomra inkább azt jelenti, hogy ezt a 10%-kot korábban minden gond nélkül behajtották az embereken, nem pedig azt, hogy milyen hűdejót tettek velünk. Más kérdés, hogy ilyen csökkentések meg támogatások mellett ki akarna százezreket áldozni a környezetbarát, kevesebbe kerülő fűtési módszerekbe? Szerintem senki.
Ha én döntenék a helyzetben, az árakat a jelenlegi szinten hagynám, a 15%-ot meg behajtanám a cégeken, s ebből írnék ki pályázatokat korszerűsítésre: aki pedig két éven belül nem áll át, annak pedig megköszönném a lehetőséget, hogy támogathattam, s mindennemű támogatását megvonnám. Ezzel pörgetném az ipart is, hisz 600 ezer lakás 200.000 forintjával számolva 120 milliárd forint áramolna a gazdaságba, melyből embereket alkalmaznának, áfát fizetnének, stb, s egy jó része visszajönne a ciklus végén. Mert recesszióban nem költségcsökkentés kell, hanem a beruházásokat kell felpörgetni, hisz minden befektetett Szent Istvánból egy Deák Ferenc jön vissza a gazdaságba, ha értitek a metaforát.
Ráadásul környezeti szempontból is sokkal jobb lenne: az elégetett szén nem szennyezné a levegőt, több fa maradna, s az áram-túltermelés miatt a piaci verseny is élénkülne. Az én 3085 forintomból meg lehetne népszavazást tartani valamilyen hülye kérdésben.
Mivel nem én döntök, ezért marad a jelenlegi helyzet: befizetett adómból távhőjegyet veszek, s más boldogan él tovább.
