Annyi félkész bejegyzést írtam az elmúlt hónapban - a legtöbbet csak fejben -, hogy nem győzöm most megformázgatni őket. Február végén a Nemzeti Színházban jártam, s megnéztem a János Vitéz I. című daljátékot. A cím természetesen nem arra utal, hogy a Rambo IV-hez hasonlóan ez is egy folytatásos szappanopera lesz, hanem azt, hogy két szereposztásban került bemutatásra a mű Alföldi Róbert rendezésében. Az elsőben hazánk elismert szinészei, pl. Stóhl András, Bodrogi Gyula, Kardos doktor szerepelnek, a másikban pedig a feltörekvő nemzedék (Tompos Kátya, Szabó Kimmel Tamás).
Kezdjük a helyszínnel: a Nemzeti Színház gyönyörű. A környék - pl. a szoborpark még szebb. Saját, méretes parkolóház van a MüPa alatt. Belül is minden oké, a nagy tömeg kényelmesen ki tud menni, a ruhatár sem túlterhelt, a személyzet kedves.
A darab három felvonásból áll. Az elsőben a magyar puszta elevenedik meg, a huszárok táncolnak, énekelgetnek, kurjongatnak. 15 percig (nagyjából a felvonás harmadáig) nem tűnik fel Stóhl Buci, a közönség érthetően zavartnak tűnik. Az a helyzet, ma Magyarországon vele mindent el lehet adni, hisz tehetségéhez, fanatizmusához nem fér kétség. És tényleg jól csinálja. Két műtét között beesik Kardos Doki is a népszerű sorozatból (Marton Róbert), s ő is megfelelő. Az egyetlen csalódást nekem Juliska Illuska adja: Söptei Andrea jó színész, de valahogy nem adja át nekem az életérzést, s nehéz azonosulni Kukorica Jancsival, aki az egész világot bejárja, hogy megtalálja őt. Ha csak ezt kellene értékelnem bizony egy 10 pontos élmény lenne.
A második felvonást Bodrogi Gyula egyedül elviszi a hátán, már amikor szerepel benne. A felvonás főszereplője mégis lánya lenne, aki bizony szerintem nem egy jó választás, hisz ha Kukorica Jancsi helyében lennék, s felajánlanák nekem a fele királyságot a lány feleségül vételéért cserében, bizony sírva rohannék a harmadik felvonásba. A díszlet is meglehetősen extrém, mintha valami Rafaello meg Ferrero Rocher reklám lenne az egész... Gyorsan lepereg a 45 perc, a dalok jók, a reklámszünet után pedig jöhet a harmadik felvonás... (6 pont)
... Micsoda? Harmadik felvonás? Az eredetiben olyan nincs. Alföldi igazából kiszedett 2-3 dalt a második végéről, hogy Tündérországot külön bemutathassa... mint egy budapesti metrómegálló, ahol a tündérek is a legősibb szakmát űzik... Ez kérem, borzasztó! Lehet, hogy én vagyok túl konzervatív, de nekem ez nagyon sok(k) volt. A felvonás egyébként meglehetősen lezáratlan, teret ad a továbbgondolásnak. (Mit keresek én itt? Miért jöttem?). Értékelésem 1 pont.
Egy kritikában olvastam valahol, hogy Alföldi ezt mintha csak félszívvel rendezte volna, hiszen nem elég koherens a mű, lezáratlan, s a mondanivaló valahogy nem jön át. Mindenestre a család többi tagjának tetszett, s kétharmadik igazából nekem is. Csak az a vége, csak az ne lett volna. Összességében a 6 pontot megérdemli, de azért többet vártam!
Azért megnézném a János Vitéz II-t is, már csak a látvány miatt is:
