Három album, három jó szám három hónap alatt... Három nagy csalódás. Az első negyedévbe három albumot vártam nagyot, az egyiket kb három éve, s mindhárom nagy csalódás lett. Tömeges kritika 3-in-1.
Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand. Kb. három évig csinálták ezt az albumot, folyamatosan csúsztak a megjelenéssel, s igazából nem értem, mi volt ennek az oka. Az albumot összesen egyszer hallgattam meg, kiválaszottam az egy jó számot róla, azt felnyomtam az iPhone-ra, s a többihez azóta se nyúltam. Vagy a hangulat nem volt megfelelő, vagy tényleg borzasztó az album. Hamarosan adok neki egy új esélyt, de szerintem felesleges.
Másfél-két éve még megvettem a Tresholdot, hisz egész hallgatható volt, de már messze nem a megszokott szint. Az új album ezt az irányvonalat követi, de nincs olyan szám rajta, ami a fülembe mászna, így az áprilisi koncert is vélhetően kimarad életemből, ez nem igazán érné meg az utazásra, kajára, belépőre költött 20.000-et. A No Sacrifice, No Victory címet viseli a 7. stúdióalbum (a hatodik után kijött még 3 válogatás is, hogy a pénz azért meglegyen...), s egyfajta reciklikálásnak (van ilyen szó? most már igen) tűnik, a korábbi zenei alapok, szövegek random újrakeverésének. Az eredmény jó, de mégis hiányzik belőle valami. Az első négy albumot folyamatosan hallgatom, az ötödiket ritkán, az utolsó kettőt kevésbbé. Csalódtam.
Kiscsillag - Örökre. Tőlük igazán sokat vártam, hisz az első albumuk minden száma ütős, s a maga elvont módján zseniális. A második album szintén jó, van rajta 4-5 jó kis szám, a többi meg hallgatható. Ennél azért jobbra számítottam. Szintén fekete pont, hogy a 4 jó számból 3-at már korábban le lehetett tölteni az együttes honlapjáról. A Légyszives, a Fishing on Orfű és a Van-e szándék unalomig történő újrahallgatása már ősszel megtörtént, így viszont csak az Örökre szívembe zártalak maradt meg, mint újdonság.
