... Mindig lesznek rockerek. Rainn Wilson filmje pont erről szól. A rockzene szeretetéről, az álmok megvalósításáról. Úgy indul a film, hogy Robert Fishman dobos a Vesuvius nevű bandában, akiket igazából senki sem ismer. Aztán kapnak egy lemezszerződést, azzal a feltétellel, hogy Fish-t kirugják, végül igazán híresek lesznek. Fish pedig ott marad együttes és munka nélkül.
Szerencsére röpke 20 évvel később adódik a lehetőség: unokaöccse bandája épp dobost keres, s ő persze beszáll. Aztán felkerülnek a Youtube-ra, s hirtelen nagyon híresek lesznek, utána pedig már csak a végjáték van hátra: a fergeteges poénáradatot néha megtöri pár kihagyhatatlan klisé, mint például a szembesítés a korábbi együttessel, a szerelmi csalódás, stb.
Ez a film zseniális. Témájában a Rocksulira emlékeztet, de Rainn Wilson sokkal nagyobb komikus Jack Blacknél, s a zene is sokkal jobb. Bónusznak pedig ott van az egész Saturday Night Live stáb, csupa ismert arcok töltik meg a filmet.
Több szót nem is pazarolnék időtökből, hisz ezt a filmet látni kell, nem bemutatni!
Összességében a film értékelése: 7/10, bónusznak pedig néhány kép ugyanebből a jelenetből:
(A cikket január 6-án megírtam, csak a képek hiányában vázlatba raktam... még jó, hogy megtaláltam. Úgy érzem, lesz még ilyen)
