Meg volt ez is. Elindut az év legjobban várt fesztiválja, jó néhány kedvenc magyar zenekarral. A Programot elézve talán itt a legerősebb a felhozatal, a hazai alter / könnyűzenei élet legnagyobbjai jelen vannak. A főszervező Lovasi András például 4 formáció tagjaként.
Az első napot 7 órakor terveztem kezdeni, méghozzá egy Badárral, hogy fél 8-ra átcammoghassak az általam nagyon várt Óriás koncertre. Fél 8 után pár perccel pöfögtem be a táborba, s meglepően közel sikerült parkolóhelyet találni. Mire felértem a Jagermaister sátorba, úgy tűnt, Badár már lelépett. A műsorvezető épp közölte, hogy késés van, s most jön a humorista. Pár percig néztem, de valahogy nem jött be, a poénok nagy része már ismerős volt.
Irány a Bomba sátor! Belépek, valami melegzenekar nyomja talpig latexben a Mikára hasonlító slágereket (amik egyébként jók, de élőben azért sokkolóan hatnak), pedig már 8 óra is van. 35 perc csúszás után átadják a helyet az Óriásnak, akik ezek után még fél órát hangolnak. Hiába, a profizmus. A koncert maga nagyon gyenge, még a Fát Dönteni című slágerük se olyan jó, mint a CD-n, a hosszú próbák ellenére sem. Ráadásul miattuk közel 1 órányi programról lemaradtam.
Közben kis kajaszünet, rőzsepecsenye (minden, amit meg lehet sütni összekeverve: hagyma, hús, kolbász, krumpli, zsír) 1050-ért, persze fél fogamra sem elég és nem is finom.
Óriásnak nagy nehezen vége, kidöntötték a fákat, mehetek tovább. Eljutok a tehetségkutatóig, ahol legnagyobb meglepetésemre aktuális kedvenc zenekarom a Nils zenél. Ez a koncert egy élmény! A zenekart kb ilyen középsulis rockzenének kategorizálnám, szövegeik ebből a témakörből merítenek, életkoruk is elég kevés. Ráadásul, míg az Óriáson voltunk vagy 20-an a hatalmas csarnokban, a kajálda melletti kis szinpad előtt egy 10-12 fős keménymag énekel az énekessel, s további 20-25 néző is felfedezhető. Egy lelkes anyuka pedig HD kamerával veszi az egészet.
Onnan tovább a Jager sátorba, ahol Kovács András Péter talán eddigi legjobb formáját hozza (ez már a negyedik alkalom, hogy voltam, idén másodszor, s egy poént sem hallottam kétszer). Itt már jelentősebb tömeg van, valahol a sátoron kívül sikerül egy talpalatnyi szabad helyet találni.
Amikor egy óra után abbahagyja, körülnézek: jön a Budapest Bár. Ez egy érdekes formáció, ismert magyar zenészek 20-as éveknek megfelelő ruhában és viselkedéssel korabeli számokat énekelnek. Lovasi és Frenk is nagyon komolyan csinálja, valahogy azonban nincs maradásom. Tovább az Alexandra szinpadra, ahol semmi érdekes nincs, hisz az aktuálisan kiírt Frenk még egy szinpaddal arrébb énekel.
Vissza a Bomba sátorba, mely a legjobb felhozatalt hozza: odaérek a Gonzo utolsó 4 számára, s sajnálom, hogy nem láttam a többit: bár számaikat nem nagyon ismerem (csak a Peeping Tom-ot, amit le se adtak!), látszik, hogy világszinvonalon összerakott koncertről maradtam le. Érdemes lesz őket a jövőben is figyelni. Ez viszotn azt jelenti, hogy kb 1:20 óra csúszás van, melynek nem örülök, mert a Fish így is 0:15-re volt kiírva.
Jön az Amber Smith, az énekes beteg, gyógykezelt torkával alig tud énekelni, a zene viszont nagyon tetszik ennek ellenére is: majdnem olyan jó, mint a Gonzo. Itt a vége, irány haza, a péntek úgyis zúzós lesz.
Kőhalmi, Üllői úti Fuck, PUF, Kaukázus, Hadházi, Belga, Kispál a napi program.
Sajnos legnagyobb bánatomra szinte üres az egész. Tavaly sem voltak sokan, de a tegnapi látogatottság nagyon alacsonynak tűnik... Sajnálom a szervezőket, mert kitettek magukért.
