Nem egészen egy hónap, s megjelenik az új Arctic Monkeys album, s a bejegyzés címe nagyon találó rá: Alex Turner zenéje annyira furcsa, annyira megfoghatatlan lett, s mégis eszméletlenül hallgatható és nagyon könnyen megszerethető a Humbug.
Sietve teszem hozzá, hogy Alex Turner munkássága messze nem ezen az albumon teljesedik ki. Az angol gitárpop / indie rock nirvanát egyértelműen a Rascals énekesével közös formációja, a Last Shadow Puppets képviseli. Zenekritika a tovább után.
Sokadik hallgatásra sem tudom hová tenni az albumot, s úgy érzem, ez egy darabig itt lesz. Amikor egy új albumot bejáratok 2-3 hallgatás után megszokom a zenét, utána jobban tudok figyelni a szövegre is, majd végül pár hét után úgy érzem, sikerült megismerni az albumot. Elsőre sok zene nem tetszik, s legtöbbször így lesznek a nagy kedvencek: ilyen volt a Nickelback, a Killers új albuma is.
A Humbugnál ezt nem merem elmondani: három napja szokom a zenét, s még nem jutottam túl az első állomáson, annyira összetett, annyira letisztult az egész, s mégis mondhatom, teljesen szokatlan a fülnek.
Az első zavaró dolog, hogy az elmúlt három albumhoz képest jelentősen visszavettek a dalok dinamikájából: jóformán csak lassú számok kerültek az albumra, s igazán slágergyanús szám csak egy van rajta, az első kislemezre kirakott Crying Lightning.
Másodszor az a baj, hogy ez bizony egy átverés, nem is az új AM album, hanem a LSP második albuma, legalábbis zeneileg. Persze nincs rajta Age of Understatement, ugyanakkor a Calm Like You, In My Room, Meeting Place közelebb áll a Humbug számaihoz, mint a harmadik AM albumról bármelyik szám.
A legfülbemászóbb dal a My Propeller - mely kicsit visszahoz az Arctic Monkeys hangulatból, bár persze azt ezerszer lelassítva, megrágva, tökéletesítve. Utána következik a már emlegetett Villám-Kiáltás, mely a kora ősz nagy slágere lesz! A Dangerous Animalsnál már kezd visszajönni a remény, a Secret Doornál pedig az ismerős hangulatot érzem. Két lassabb szám után jön az igazi Shadow Puppets szám, a Cornerstone. Innentől kezdve hangulatot vált az album, s csak a Pretty Visitors emlékeztet a majmok zenéjére, de ez így van jól.
Hogy ajánlom-e az albumot, az nem lehet kérdés. Hogy kinek ajánlom? Ez már nehezebb. Ez a zene nem vezetéshez való, inkább pihenéshez, relaxáláshoz, munka mellé háttérbe, este elalvás előtt vagy bármilyen párban végezhető tevékenységhez. Kiváló zene, bár egy kicsit mást vártam. Megjelenés: aug 24.
