Az előző bejegyzés megírása elgondolkodtatott. Túl eddigi olvasmányaimon és scifi / fantasy élméneyn (Robert Jordan 11 könyv, Terry Goodkind 10 könyv, Eriksson 3 könyv, Martin 4 könyv, Rowling 3 könyv, 6 film, Larry Niven, Alfred Bester, Orwell, teljes Asimov, Orson Scott Card Alvinja, Dűne sorozat, LotR sorozat, számos képregény, Lost, Heroes, Doctor Who, megannyi film) mintha egyszerűen immunissá váltam volna mindenféle meglepetésre, cselszövésre.
Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Mintha elfogytak volna az öltetek, s éppen ezért van annyi remake. Ha pedig újjal állnak elő, az persze minden eddiginél nagyobb, durvább, meglepőbb kell, hogy legyen, különben a néző legyint: ezt is láttam valahol...
A kis emberek reggeli és ebéd között országokat mentenek meg, a szupergonosznak meg nem elég egy kis angol csatornasziget, egyből az Egyesült Államok kell. Ha pedig megvan, legyen az övé az egész világ.
Persze hosszú a történelem, s még pár ezer évig fog is tartani, belefér megannyi gonosz, de azért kezd elfogyni a szabad időpont, kezd sablonos lenni az egész.
Természetesen sokak szerint a nézők is butulnak, ezért a végére meg kell magyarázni mindent, ha teljesen egyértelmű a 10. perctől, akkor is be kell mondani a végén, hogy én vagyok Rex (Speed Racer). Régen azért kezdtem el olvasni, mert minden a fantáziámra volt bízva. Ma meg mindent a képünkbe tolnak, s úgy állunk fel a könyvtől, a székből, hogy az egész értelmét elvette az, hogy belemagyarázzuk. S egyetlen kérdés marad meg bennünk, melyre sajnos már sosem lesz válasz... Ki a fene ölte meg Asmodeant?
Szeretném, ha a kedves olvasók erre azért elmondanák véleményüket.