Magyarország egy történelminek nevezhető hitelkeretet kapott az IMF-től és egyéb szervezetőktől, hogy segítsen enyhíteni a krízis következményeit. Az interneten számos tévhit kering arról, hogy mire megy el ez a keret, ezekből párat szeretnék eloszlatni.
Hogy megértsük ezt, pár fogalmat tisztázni szeretnék.
A jegybank és a devizatartalékai
Adott minden országban egy jegybank, mely a kormánytól teljesen független, s ennek így is kell maradnia, hogy hitelessége megmaradjon. Legfontosabb feladata a monetáris politika kialakítása, betartása és elemzése. Elsősorban az infláció alacsony tartása, a forint/euró átváltási ár szintjének meghatározása és megtartása, a fizetőeszköz értékének szinten tartása (mely közvetetten azt jelenti, hogy ne engedjék pl. a kenyér vagy bármi más árát elszállni).
Ez nem egyenlő a költségvetéssel. A költségvetés, az úgynevezett fiskális politika abban érdekelt, hogy a bevételeket mindél hatékonyabban felossza. Minden egyes kiadott állami forint inflációt, relatív hiányt generál. Ugyanakkor a fogyasztás növekedése munkahelyet teremt, ezáltal pedig növeli a fogyasztást, tehát egyfajta ördögi kör. Ugyanakkor minél nagyobb a foglalkoztatottság, a fogyasztás, annál nagyobb az infláció is.
Meg kell tehát találni az egyensúlyt a választási kampány és az olcsó euró között. Ráadásul Magyarország nem egy elszigetelt valami, kis méretünk miatt teljesen ki vagyunk szolgáltatva a világpiacnak, bizonyos dolgokat megtermelünk (pl. búzát), többet is, mint amennyit elfogyasztunk, s ezt eladjuk külföldre (export). Mást viszont, pl. laptopokat nem gyártunk, viszont szükség van rá, ezeket importáljuk. /ezt mindenki tudta, csak fontos lesz a későbbiekben/. Az exportőröknek az az érdekük, hogy 280 forint legyen az euro, hisz a munkásokat forintban fizetik, a termék árát viszont euroban kapják, így minél drágább eurot venni, annál több marad nekik. Ugyanakkor a lakosság, a fogyasztók érdeke a 220 forintos euro, mivel ekkor olcsó a hitel, a tévé, a kocsi.
A banális példát szemlélve láthatjuk, hogy milyen fontos a jegybank feladata. Ők kitalálják, milyen inflációt szeretnének, milyen euro árfolyamot, s megpróbálják betartani. (érzésem szerint 250 forint környékén még mindenki nagyjából jól jár).
Ehhez van egy ún. devizatartalékuk. Ez körülbelül 17,4 Mrd. euro volt az elmúlt hónapban, ami hatalmas összeg. Ez Magyarország tényleges likvid vagyona. 1.700 euro / fő. Ebből a következő dolgokat csinálhatja az MNB:
Ha 280 forintra felmegy az euro, akkor elkezdi az euroit eladni. Ezáltal megnő az igény a forintra, amely elkezd erősödni. Mivel a forint megerősödik, ez a vagyon egy kicsit csökken. Ha a forint elmegy 228 forintra, az tönkrevágja az exportot (idén a borászok nagyon megérezték ezt...), ezért ekkor is be kell avatkoznia, elad mondjuk 1000 milliárd forintot, s eurot vesz belőle, így a forint elkezd gyöngülni. Beáll a 250-es szint, az MNB tőkéje megnő. A két irányú kilengések az egyensúly visszaállásakor tehát nagyjából kiegyenlítődnek.
Egy-két évvel ezelőtt érvényben volt egy +/- 15%-os sáv, ami azt jelentette, hogyha a meghirdetett középárfolyamtól az aktuális árfolyam ennyivel eltér, akkor az MNB köteles beavatkozni. 2006 nyarán addig szivatták spekulánsok a forintot, amíg többször is elérte, nagy veszteséget okozva az MNB-nek. Éppen ezért az árfolyamot eltörölték, majd visszaállt az egyensúlyi állapot. (ha jól emlékszem 230-280 volt a sáv nagyjából).
A mostani spekulációk ezt a szintet most át is lépték, viszont ettől még az MNB beavatkozhatott, emelt is 3% kamatot, aminek komoly hatása nem volt. Éppen ezért kellett az IMF segítség, de erről később.
